Engem elraboltak az UFÓK– avagy beszélgetés a nagypapámmal a munkámról

A minap különös, mégis szívmelengető élményben volt részem. Egy kis belvárosi cukrászdában találkoztam a nagypapámmal. Nem sűrűn adódik ilyen alkalom, így már a megbeszélt időpont előtt ott ültem, vártam, a vitrinek mögötti sütemények illatában. Mikor megérkezett, hozta a megszokott derűjét és azt a jóleső, régi idők illatát, amit csak a nagyapák tudnak. Leültünk, rendelt egy krémest, én egy presszókávét, és elindult a beszélgetés – természetesen először az időjárásról.

Aztán hirtelen rám nézett, és komolyan megkérdezte: „Na, és mit dolgozol mostanában, kisunokám?” Hát… itt kezdődött a kaland. Mert elmondani egy olyan generáció tagjának, aki egész életében kétkezi munkával kereste a kenyerét, hogy én számítógép előtt ülök, SEO-t csinálok, 404-es hibakódokat javítok, és néha dropshopping üzleteket optimalizálok, nos, ez olyan kihívás, amire nem lehet igazán felkészülni.

Próbáltam érthetően mesélni. Elmondtam, hogy van olyan, hogy keresőoptimalizálás, ami nem más, mint az, hogy egy weboldalt „felkészítünk” arra, hogy a Google és más keresők jobban lássák. Így amikor valaki például „legjobb túrabakancs” vagy „esküvői torta Budapest” kifejezésekre keres, az én ügyfelem weboldala jelenjen meg az elsők között. Ezt hívják SEO-nak, ami az angol Search Engine Optimization rövidítése.

A nagypapám arcán először megjelent az a tipikus hunyorítás, mint amivel a csavaros rejtvényeket próbálta megfejteni fiatalkorában. Majd hosszan bólintott, és annyit mondott: „Szóval, írogatsz az internetre.” Nevettem. Igen, valahogy így is lehet fogalmazni.

De nem adtam fel. Meséltem neki a 404-es hibakódról is – hogy ez az, amit akkor lát az ember, ha valamilyen weboldal nem található. Hogy mennyi bosszúságot tud ez okozni egy vásárlónak vagy látogatónak, és hogy az én feladatom az, hogy ezek a hibák ne rontsák a felhasználói élményt.

Aztán rátértünk a dropshopping fogalmára is. Ez volt talán a legnehezebb rész. A nagypapám szerint az üzlet az üzlet: bemegy az ember a boltba, megveszi, amit lát. A dropshopping viszont pont arról szól, hogy a terméket sokszor el sem raktározzuk, hanem egy másik országban gyártják, és onnan egyenesen a vásárlóhoz kerül. Én pedig abban segítek a partnereimnek, hogy a webshopjuk jól működjön, és a vásárlók megtalálják a termékeiket.

A beszélgetés végére elmosolyodott, és azt mondta: „Fiam, engem biztos elraboltak volna az UFÓK, ha ilyen munkákról mesél nekem valaki fiatalkoromban.” Majd hozzátette: „Te biztos csak álruhás vagy, mert az én világomban a pénzt izzadtsággal kerestük.”

Ezen jót nevettünk. És bár elsőre távolinak tűntek egymástól a világaink, a beszélgetés végére rájöttem: ugyanúgy szeretnénk mindketten értéket teremteni. Ő téglákat rakott egymásra, én karaktereket. Ő hidakat épített a Duna felett, én kapcsolatokat az internet láthatatlan szálain.

A cukrászdából kilépve még utánam szólt: „Azért csak vigyázz, nehogy megint elvigyenek azok az UFÓk!” – és én csak mosolyogtam. Mert tudtam, hogy bármilyen különös is az én munkám az ő szemében, mégis büszke rám. És talán legközelebb már ő is tudni fogja, mi az a keresőoptimalizálás. Vagy legalább azt, hogy a 404 nem egy buszjárat.